Prológus

Budapest, 1994. november 12.

A könyv nem fért be.

Szalai András oldalra fordította, de a hátsó kötéstábla megakadt a nyílás peremében. Kihúzta, és megpróbálta a gerince felől. A fekete bőr végigsúrolta a vakolatot.

A folyosó túlsó végén ajtó csapódott.

András mozdulatlan maradt. Hallgatta a lépteket. Aki bejött, nem állt meg az ajtók előtt, nem próbálgatta a kilincseket. Egyenesen a feldolgozó felé tartott.

Odabent égett az asztali lámpája. Mielőtt átjött a raktárba, szándékosan hagyta úgy. A kabátját is a szék támlájára vetette, mintha csak egy percre ugrott volna ki.

Letérdelt. A könyvet a combjára fektette, és benyúlt az üregbe. Ujjai megtalálták a falazatból kiálló habarcsdarabot. Ez szűkítette le a helyet. Napokkal korábban lemérte a nyílást, előkészítette a takarást, de a kötetet akkor még nem hozhatta ide.

Megfeszítette a darabot. Nem mozdult.

A feldolgozó ajtajában megzörrent egy kulcscsomó.