A hazudozók

Másnap nagyon elfáradtam a fodrászatban. Egész nap keményen dolgoztunk a kollégákkal. Volt egy speciális esetünk aznapra beírva, ami igazán nagy szakmai kihívást jelentett. Egy olyan lány volt a Vendégünk, aki korábban kemoterápiás kezelést kapott és emiatt kihullottak a hajszálai. Csak két-három hónapja kezdett el újra nőni a haja és még nagyon rövid volt, néhol csak 1-2 cm. Az ilyen különösen nehéz esetek mindig precíz odafigyelést és koncentrációt igényelnek, meg sokszor 5-6 órányi összehangolt teammunkát.

Du. 5 körül végeztünk a megpróbáló feladattal. A hajkoronájával együtt a nőiességét is visszakapta a vendégünk. Boldogságot sugárzó arccal távozott a szalonból. Leültem egy kicsit megpihenni. Ekkor jutott eszembe először, este vár a barátnőm, hogy folytassuk a tegnapi beszélgetést. Hirtelen elszállt a fáradtságom. Felvillanyozódtam a kíváncsiságtól, vajon hogyan alakul a sztori…

- Kérsz egy kávét? - kérdezte Lilla, mikor megérkeztem hozzá.

- Nem kösz. Már késő van nagyon hozzá. De ha csinálnál egy szendvicset, azt megköszönném. Egész nap nem tudtam enni a szalonban. Csak egy müzliszeletre, meg egy turmixra volt időm megállni.

- Ok. Persze. Máris csinálom.

- Annyira kíváncsi vagyok, mit derítettél ki Mr. Hazugságról - mondtam, miközben leültem a konyhasziget mellé.

- Ok. Ok. Máris mesélem… De hol is hagytuk abba tegnap?

- Ott, hogy mire jutottál a nyomozásban aznap éjjel.

- Ja, igen. Mivel nem volt meg a neve, csak annyi, hogy Alex, meg, hogy Fehérvár, ezen a nyomon elindulva nem jutottam előre. Persze nem is csoda, hiszen kiderült utólag, hogy sem a név, sem a helyszín nem stimmelt.

- De hát akkor hogyan bukkantál mégis a nyomára? - vetettem közbe izgatottan.

- Mivel nem találtam róla semmit a közösségi médiákban, végül eszembe jutott egy mentőötlet. Egyszerűen beírtam a gugli keresőjébe a telefonszámát. És láss csodát!, kidobott egy hirdetést, amiben ez a szám szerepelt.

- Oh! És mi volt a hirdetésben?

- Valaki kiskutyákat árult Székesfehérvárhoz közel, Agárdon.

- Ő volt az?

- Némi nyomozó munka után kiderült, igen.

- Aha! Most már értem, miért mondta azt, hogy Fehérváron lakik.

- Persze, mert ott van helyismerete. Így véletlenül sem tud lebukni, ha valaki netán rákérdez erre vagy arra Fehérvárral kapcsolatban.

- Rafinált!

- Az. Persze ez nyilván egy klasszikus trükk az ilyeneknél.

- Na és mit tudtál még meg róla?

- Ezen a nyomon elindulva, már találtam egy face oldalt is. Ám nagyon furcsa volt.

- Mi volt furcsa?

- Az, hogy cirill betűkkel volt a névjegy kitöltve. Persze utólag kiderült, hogy még ez sem az igazi neve, ami ott szerepel.

- Na és mi volt azon az oldalon, amit találtál?

- Képzeld, ott feszített a barátunk egy szép családi fotó közepén, egy dekoratív, szőke, harmincas csaj meg egy szép kislány mellett.

- Aztaaa, mekkora egy szemétláda!

- Nem értettem a dolgot… Illetve nem értem a férfiakat úgy általában… Minek kellettem neki én, ha ilyen szép családja van. Ráadásul a felesége vagy barátnője totál ellenkező típusú nő, mint én. Vékony, magas, szőke és alig múlt harminc… Megtaláltam a csaj profilját is a face-n.

- No és a fickóról mit tudtál még meg?

- Kiderült, hogy csak 31 éves, nem pedig 39, ahogy azt nekem hazudta. Semmi nem volt igaz abból, amit mondott. Semmi, de semmi. Se a neve, még ezen a profilján sem, se a lakhelye, se az életkora. Egyszóval két lábon járó hazugság volt az egész pali.