A csend gyökerei

A KOLLEKCIÓ TÖRTÉNETE

A csend gyökerei

Volt egyszer egy fa, amely nem egyenesen nőtt. A szél újra meg újra ugyanabból az irányból érkezett, és a fiatal ágak lassan meghajoltak előtte. A törzs megcsavarodott, a lomb oldalra nyúlt, a gyökerek pedig egyre biztosabban kapaszkodtak a földbe.

Egy kertész minden reggel leült mellé. Meglocsolta, leszedte a száraz leveleket, aztán néhány percig csak nézte. Évek múltán már a fa legkisebb változását is észrevette: egy friss hajtást, egy új ívet, a moha terjedését a tövénél.

Egy napon valaki megkérdezte tőle:

— Miért nem igazítottad egyenesre, amikor még lehetett?

A kertész végigsimított a tál peremén.

— Mert szerettem volna látni, merre nő tovább.

A fa idővel túlnyúlt a tál szélén. Ágai alatt üres tér maradt, amelyen átsütött a délutáni nap. A kertész ilyenkor odatette a teáját, és megvárta, míg az árnyék elér a csészéig.

Ebből a meghitt pillanatból született a kollekció. A porcelánon továbbfut egy ág, a selymen megpihen a lomb árnyéka, a napló borítóján pedig hely marad mindannak, ami még történni fog.

Helyet hagyni annak, ami tovább nő.