Váza
A fény törzse
Egyetlen ágat hozott haza a tó mellől. Amikor vízbe tette, eszébe jutott az egész fa, és a szoba megtelt egy régi délután csendjével.
KAMILLA AKHMIN · ART & LIVING
A víz emlékezete
Ami egyszer árnyékot adott, tovább él a vízben.
Három művészeti világ. Egy megmaradó történet.
A KOLLEKCIÓ TÖRTÉNETE
A víz emlékezete
A kis szigeten már csak a fa csonkja és a követ átölelő gyökerek maradtak. A víztükörben mégis ott ring a teljes lombkorona.
Valaki egyszer ennek a fának az árnyékában pihent meg. Talán beszélgettek. Talán csak ültek egymás mellett, és akkor még egyikük sem gondolta, hogy erre a délutánra évekkel később is emlékezni fog.
Most egyetlen levél érinti a vizet. A körök végigfutnak a tükröződő ágakon, és egy pillanatra úgy tűnik, újra szél jár a lombok között.
Te melyik közös pillanat árnyékában pihensz meg ma is?
Kamilla Akhmin
Art Deco · KIEMELT KOLLEKCIÓ
Aranyba őrzött idő
Mély petrolkék, elefántcsont és arany. A víz alatti lombkorona szabályos ritmusa a kollekció minden darabján tovább él.
Alkonyatkor az utolsó napsugár végigért a tavon. A parton álló fa már elveszítette a koronáját, de a víz aranyvonalakkal újrarajzolta minden ágát. Aki azon az estén megállt előtte, a régi nyarakat látta visszatérni. Egyetlen pillanatra sem kellett lehunynia a szemét.
A víz emlékezete — Aranyhorizont
Nagyítás ↗ · LetöltésAranyba őrzött idő — a teljes kollekció
Nagyítás ↗ · Letöltés
Az emlékezés asztala
Nagyítás ↗ · LetöltésDísztál
Aranymeder
A tálba apró, útközben talált emlékek kerültek: egy kavics, egy levél, egy levélből kihullott fénykép. Estére mindegyik ugyanannak az otthonnak lett a része.
Csészepár és aljak
Két part között
Mindig két csészét tett az asztalra. A másik még úton volt, de a készülődésben már ott ült vele a tóparti reggel.
Az alkony ölelése
Nagyítás ↗ · LetöltésDíszpárna
Őrzött lombkorona
Volt egy hely a kanapé sarkában, ahová délutánonként besütött a nap. Ott olvasott tovább abból a könyvből, amelybe évekkel korábban valaki egy levelet préselt.
Takaró
Az alkony ölelése
A beszélgetés az erkélyen kezdődött, és jóval sötétedés után ért véget. Amikor hűvös lett, közelebb húzódtak a takaró alatt; a történet legfontosabb része csak ezután következett.
A magunkkal vitt fény
Nagyítás ↗ · LetöltésNyaklánc
A magunkkal vitt fény
A medált egy olyan napon kapta, amelyről nem készült fénykép. Azóta, ha hozzáér, pontosan emlékszik arra, hogyan sütött be a nap az ablakon.
Fülbevalópár
Két aranylevél
Két levél vált el ugyanarról az ágról. A fényben újra egymásra találtak, és minden mozdulatnál továbbmesélték a közös történetüket.
Falikép
Aranyhorizont
A nap lassan a hegyek mögé ért, a vízben mégis megmaradt a fénye. A tükröződő lombkorona őrizte azt a nyarat, amelyhez valaki minden este visszatért.
Selyemkendő
A víz útja
Indulás előtt lazán a nyakába kötötte. A kendő minden mozdulata felidézte azt a vizet, amely mellett egyszer úgy döntött: ideje elindulnia.
Napló
A megmaradó mondatok
Az első oldalra csak egy dátum került. Másnap egy mondat, később egy egész történet: így kapott lassan lombot mindaz, amit sokáig nem tudott kimondani.
A falikép, a selyemkendő és a napló a fenti kollekcióképen is megtekinthető.
Szecesszió
A víz kertje
Finom vízkék, zsályazöld és arany ívek. A gyökérből inda, a tükröződésből csendes kert születik.
Tavasszal egy apró levél sodródott a sziget mellé. A víz megmozdult körülötte, és a felszín alatt újra kirajzolódtak a régi fa ágai. Valaki a parton maradt még egy kicsit. Mire elindult, már tudta, melyik elfelejtett kertet keresi fel másnap.
A víz emlékezete — Visszatérő tavasz
Nagyítás ↗ · Letöltés
A víz kertje — a teljes kollekció
Nagyítás ↗ · Letöltés
Indák az asztalon
Nagyítás ↗ · LetöltésVáza
Az első ág
A kert első levágott ága a konyhaasztalra került. Reggelre egy apró rügy nyílt rajta, és valaki a szokásosnál tovább maradt a kávéja mellett.
Dísztál
Levélmeder
A séta végén kiürítette a zsebét: levelek, apró kavicsok, egy mag. A tálban egy egész délután elfért.
Csészepár és aljak
Kerti beszélgetés
A tea már kihűlt, mire észrevették. A nyitott ablakon át levélillat érkezett; egyikük sem sietett új vizet forralni.
Lombok közé bújva
Nagyítás ↗ · LetöltésDíszpárna
Lombok közé bújva
A fotel az ablak mellett állt, éppen a fa árnyékában. A délutáni fény leveleket rajzolt a párnára, és lassan álomba ringatta az olvasót.
Takaró
A kert csendje
Eső után kiült a verandára, vállán a takaróval. A kertben minden levél más ütemben engedte el az utolsó cseppet.
Egy csepp tavasz
Nagyítás ↗ · LetöltésNyaklánc
Egy csepp tavasz
A kis függőben megcsillant az ablak fénye. A kertet idézte fel, ahol az ajándékozóval először beszélgettek végig egy délutánt.
Fülbevalópár
Harmatlevelek
Reggel a levelek szélén még ott ült a harmat. Ebből a rövid, csillanó pillanatból maradt egy pár, amely elkísér az egész napon.
Falikép
Visszatérő tavasz
A felszínen egyetlen levél úszott. Alatta egész lombkorona hajladozott, mintha a víz már tudná, milyen lesz a következő tavasz.
Selyemkendő
Szélbe írt levelek
A kendő sarka belekapott a szélbe. Egy pillanatra ugyanúgy mozdult, mint a tó fölé hajló ág azon a régi tavaszon.
Napló
Kihajtó gondolatok
Egy elfelejtett címre bukkant a lapok között. Aláírta, amit azóta szeretett volna elmondani, és másnap levelet küldött.
A falikép, a selyemkendő és a napló a fenti kollekcióképen is megtekinthető.
Japán tusfestészet ihlette
A csend tükre
Törtfehér felületek, finom tusvonalak, ködös vízkék és ezüst. Kevés mozdulatból bontakozik ki ugyanaz az emlék.
Hajnalban köd ült a tavon. A parton várakozó ember először csak egy törzset látott, majd a vízen egyre tisztábban megjelentek az ágak. Nem vette elő a telefonját. Megvárta, amíg egy csepp szétfutó körei elviszik a képet, aztán hazasétált.
A víz emlékezete — Egyetlen tükröződés
Nagyítás ↗ · Letöltés
A csend tükre — a teljes kollekció
Nagyítás ↗ · Letöltés
Reggeli csend
Nagyítás ↗ · LetöltésVáza
Az ág helye
Egyetlen szálat tett a vázába. Körülötte szabadon maradt a tér, és végre a legkisebb levél fordulását is észrevette.
Dísztál
Csendes meder
A tóparti kavicsot a tál közepére helyezte. Évek múltán is fel tudta idézni a hűvös vizet, amelyből kiemelte.
Csészepár és aljak
Két korty csend
A reggeli tea fölött még senki sem szólalt meg. Az ablak felé fordultak, és együtt nézték, ahogy felszáll a köd.
A lassú reggel
Nagyítás ↗ · LetöltésDíszpárna
Pihenő ág
Letette a könyvet, és hátradőlt. A nyitott ablakon át egy faág árnyéka lassan végigért a szobán.
Takaró
A lassú reggel
Aznap nem kellett korán indulnia. Magára húzta a takarót, és meghallotta a ház apró neszeit, amelyek mellett máskor elsietett.
A csend ága
Nagyítás ↗ · LetöltésNyaklánc
A csend ága
Egy apró ezüstág és egy vízcsepp maradt abból a hajnalból. Közel viseli a szívéhez, amikor túl gyorsnak érzi a napot.
Fülbevalópár
Két csepp hajnal
Két csepp hullott le egymás után az ágról. A vízen találkozó köreikből született ez a halk, páros emlék.
Falikép
Egyetlen tükröződés
A ködben alig látszott a part. A vízben megjelenő ágak mégis elárulták, hol állt valaha a fa, amelyhez visszatért.
Selyemkendő
Ködfonal
A könnyű anyag halkan a vállára simult. Színe olyan volt, mint a tó a napfelkelte előtti pillanatban.
Napló
A sorok közötti tó
Röviden írt, és sok helyet hagyott a mondatok körül. Amikor hónapokkal később újraolvasta, az üres részekről is eszébe jutott valami.
A falikép, a selyemkendő és a napló a fenti kollekcióképen is megtekinthető.
Egy történet az otthonodban
A kollekció képei művészeti és tárgytervezési látványtervek. A bemutatott tárgyak fejlesztésre és együttműködésre nyitott koncepciók.
Érdeklődöm a kollekcióról →